Nagyon sok kicsi gyermekkel találkozom munkám során. Elképesztő, hogy ezek a kisemberek mennyire le tudják utánozni a felnőttek szokásait. A mozdulatait, a táskahordást, a kéztartást…Nagyon fogékonyak és nagyon tanulékonyak. Ezért kell nagyon figyelni, hogy mit, hogyan közlünk velük. Akár egy gesztus is örökre a fejébe „éghet”. A lányok szinte kész hölgyek. Úgy járnak kelnek, mint a felnőttek. Van kezükben táska, játék telefon. Az, hogy ez mennyire jó, azt nem tudom. Jó, ha a gyerek inkább gyerek marad, mint hogy a felnőttek szokásait vegyék fel. Persze így fejlődnek, így tanulnak, de van, ami ráér később is. Egyébként egyre több olyan gyereket látok, akit inkább kis felnőttnek hívnék, mint gyereknek. Szinte nincs gyerekkorunk. Tele vannak tanulni valóval (ami persze nagyon nem kapcsolódik ahhoz, amire valóban szükségük lenne) és emellett nagyon sok plusz órára járnak. Természetesen meg kell alapozni a gyermek jövőjét. De nem minden áron. Hagyni kell kicsit, hogy élvezze a gyermekkort. Ez persze az én személyes véleményem, nem biztos, hogy másé ez.